Az autizmus és az ADHD mint a neurodiverzitás részei
“Minden ember egy magában álló sziget, a szó valódi értelmében, és csak akkor emelhet hidakat más szigetek felé, ha akar és tud is mindenekelőtt önmaga lenni.” (Carl Rogers)
Autizmus és neuroaffirmatív szemlélet a terápiában – elfogadás és támogatás
A neuroaffirmatív szemlélet egy olyan megközelítés az autizmus és más neurodiverzitás spektrumán élő személyek támogatásában, amely az elfogadásra, az egyéni különbségek tiszteletére és a társadalmi befogadás elősegítésére helyezi a hangsúlyt. Ez az irányzat eltér a régi, hiányokra fókuszáló szemlélettől. Azt hirdeti, hogy minden ember értékes. Célja, hogy elfogadott és megértett legyen mindenki a saját egyedi működésével.
Mi az a neuroaffirmatív szemlélet?
A neuroaffirmatív szemlélet szerint például az autizmus nem egy betegség, amit kezelni kell, hanem az emberi idegrendszer természetes változatossága. Ennek az elfogadásnak az alapja, hogy minden neurodivergens személy megérdemli az elfogadást, támogatást és az önkifejezés szabadságát.
Miért fontos a neuroaffirmatív megközelítés az autizmus terápiájában?
A klasszikus kognitív és viselkedésterápiák önmagukban gyakran túlzottan csak a tünetek csökkentésére koncentrálnak, ami a személyiség “belső magjának” elnyomásához vezethet, azaz végső soron a maszkolást erősiti. Ezzel két probléma is van. Egyrészt az egyén önértékelésére negatívan hat, ha azt éli meg, hogy “nem elég jó”, ha a terápia csak arról szól, hogy neki miben kellene megváltoznia. Másrészt pedig igencsak nagy erőfeszítéseket követel az autista személytől, ami könnyen kimerüléshez, kiégéshez vezethet. Ez a kiégés pedig nem egy “távoli” dolog, nagyon sok kamasz érkezik hozzánk ilyen problémával.
A klasszikus terápiás megközelítéssel szemben a neuroaffirmatív terápia kiemelten fontosnak tartja a személy identitását és egyediségét. Ez által pedig elősegíti az önelfogadást és az önbizalmat.
Segíti a társadalmi integrációt anélkül, hogy megváltoztatná a személy természetes működését. Ugyanis hosszútávú hatása, hogy a neurodivergens személy a saját maga számára komfortos környezet kialakításában kompetenssé válik. Ismerni és keresni fogja, hogy milyen környezetben tud jól működni a hétköznapokban, mire van szüksége ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen.
Hogyan alkalmazzuk mi a neuroaffirmatív elveket a munkánkban?
A terápiás munkában a neuroaffirmatív szemlélet alkalmazása sokrétűen jelenik meg.
Kommunikáció és kapcsolatteremtés: Szakembereink mindig figyelnek arra, hogy a neurodivergens klienseink saját tempójukban és módjukon fejezhessék ki magukat. Elfogadjuk és támogatjuk az eltérő kommunikációs stílusokat. Megnyilvánulásaink ítélkezés-mentesek. Tudjuk, hogy sajnos gyakran sok negatív visszajelzést kap egy-egy neurodivergens személy, mire terápiás kapcsolatba lép velünk.
Környezeti támogatás: A Pszinva környezete neutrális, egyszerű és mindeközben “vizuálisan akadálymentes” (egyértelmű képi és szöveges információk állnak rendelkezésre pl. a váróban a terek funkcionális használatához). Ügyelünk arra, hogy a terápiás tér és környezete széles spektrumon támogató legyen, (nincsen pl. felesleges, zavaró dekoráció) csökkentve a túlterhelést, és elősegítve a komfortérzetet.
Érzékenyítés: A családot és a közösséget is igyekszünk minél inkább bevonni, hogy jobban megértsék a neurodiverzitást, elősegítve a befogadó légkört.
Gyakori tévhit a neuroaffirmatív terápiával kapcsolatban
„Egyszerűen csak az elfogadásról szól, nem segít semmit a hétköznapokban."
Valójában ez egy olyan szemléleformáló megközelítés, ahol a cél nem a nehézségek eltűntetése, hanem az egyén támogatása, hogy minél teljesebb életet élhessen a saját működésével. Ez a szemlélet a problémás helyzetek megelőzésére helyezi a hangsúlyt, a kialakult problémás helyzetek megoldása helyett.
Miért válasszuk a neuroaffirmatív szemléletet?
A neuroaffirmatív szemlélet a terápiában nem a „hibák” kijavítására, hanem az egyéni különbségek megértésére és támogatására helyezi a hangsúlyt. Az elmúlt néhány évtized terápiás tapasztalataiból is építkezik, mivel ez az irányzat felismerte, hogy ha a neurodiverz csoportokat kizárólag fejlesztési fókusszal közelítjük meg, azzal a legjobb szándék ellenére is az önmagáról alkotott képüket egyúttal igen negatívan befolyásolhatjuk.
Akkor a bizonyítottan hatékony, kognitív-viselkedésterápiás megközelítés már nem is hasznos?
A rövid válaszunk az, hogy de, nagyon is! Van nagyon sok élethelyzet, elérendő cél, amikor a gyermek vagy fiatal motivált vagy keresünk motivációt bizonyos szükségszerű változások érdekében (pl. megtanuljon többféle helyzetben is tudni segítséget kérni). A hangsúly inkább az egyéni - és időben is változó - szükségleteken van. Mindig figyelünk arra, hogy a neurodiverz klienseinknek illetve a környezetüknek mik az igényei és ezt hogyan tudjuk leginkább összehangolni úgy, hogy az mindenkinek a leginkább jó legyen.
A neuroaffirmativ és a kognitív-viselkedésterápiás szemlélet közötti kapocs
Carl Rogers (a személyközpontú pszichológia atyjának) munkássága egy lehetséges összekötő kapocs az elfogadáson alapuló neuroaffirmativ szemlélet és a változást facilitáló kognitív- és viselkedésterápiás eszközök látszólag ellentmondásos iránya között.
“A különös paradoxon az, hogy amikor elfogadom magamat olyannak, amilyen valójában vagyok, azután tudok változni.” (Carl Rogers)
Források